 "Furcsán alakul az életünk. Néha csak egyszerűen kikényszeredik belsőnkből valami, ami aztán később önálló életre kel. Belső kényszer, vagy önmagunkkal szemben támasztott igény kielégítése az, ami megállíthatatlanul irányít bennünket. Ilyenkor nincs mit tenni, cselekedni, menni kell. Menni. Még akkor is, ha minden más összeomlik körülöttünk, mert csak a meztelen, tiszta cél irányít. Aztán néha azt hisszük, megváltást hoz a magunkra vállalt feladat, vagy értéket teremtünk. Talán. De nem ez a fontos. Ami igazán számít, az hogy egy jó ügy érdekében mi is úgy érezzük: Megtettük a maximumot, ami erőnkből kitelt. Legyen is szó bármiről. Kettős életem lett. Vagy veszélyben lévő kis természeti népekkel dolgozom valahol a világ másik végén, vagy idehaza készítek reklámfilmeket. Nem tudom melyik nehezebb, de mindkét feladatot megpróbálom azzal az igényességgel ellátni, amit csak a küldetéstudat őrültsége adhat meg. Akkor és ott ahol éppen ébredek. Ez az életem." - Lóránt Attila 
|
 |